A felvidéki népviseletbe öltöztetett babákról szóló könyvet jó szívvel ajánlom az olvasók figyelmébe, mert az album az értékmegőrzésnek egy sajátos formájáról szól, a népművészet szépségének bemutatására különösen alkalmas elképzelést mutat be.
A babacsaládoknak a felvidéki régiók jellegzetes népviseletébe való öltöztetése 1998-ban kezdődött. Az az ötlet teszi a gyűjteményt sajátossá és hitelessé, hogy nem „egyenbabák”, hanem kimondottan erre a célra készült baba-családok (nagyapa, nagyanya, apa, anya, gyermekek) jelenítik meg a népviseletek jellegzetességeit.
Szobiné Kerekes Eszter kitartó szervezőmunkával elérte, hogy a gyűjtemény szakmailag és a kivitelezést tekintve is szinte hibátlan. A helyi népviseletet jól ismerő asszonyokat szólított meg Dél-Szlovákia szerte – az óvodákon keresztül –, akik szívesen megvarrták a miniatűr ruhákat, majd amikor az első bemutatáskor megismerték egymás munkáit, a varróasszonyok közt egészséges rivalizálás alakult ki. Egymás munkáinak látványa arra ösztönözte őket, hogy még precízebben, pontosabban varrják meg a saját régiójukat képviselő viseleteket.
Szobiné Kerekes Eszter néhai férje, a tragikus hirtelenséggel elhunyt Szobi Kálmán fáradhatatlan közreműködésének köszönhetően a babák 1998-tól folyamatosan úton voltak, a felvidéki népviseletek legtöbbet „utazó” megjelenítői lettek itthon és külföldön. Valamennyi kiállítást nagy érdeklődés és meleg szeretet övezi, hiszen általa a gyűjtemény megálmodóinak, valamennyi közreműködőjének kultúránk sajátos értékeihez való őszinte ragaszkodása sugárzik felénk.
Nagy öröm számomra, hogy bábáskodhattam a gyűjtemény megszületésekor. Sokan vagyunk, akik azóta is kitüntetett figyelemmel kísérjük a babák sorsát. A kiadvány jó példája annak, hogyan ölt testet egy álom, Szobiné Kerekes Eszter mindannyiunkat gazdagító álma.
Pogány Erzsébet